Alig egy hét és lejár a felmondási időm, utána hivatalosan is munkanélküli leszek. Bár a sajtófotó területen a munkanélküli fotográfust szabadúszónak szokás hívni, aminek egyaránt vannak előnyei és hátrányai:
Előnyök:
- nincs az embernek főnöke, aki dirigáljon
- nincs az embernek kötött munkaideje
(igaz, hogy a fotózásban ez egyébként se jellemző) - azt csinál az ember, amit akar
- maga oszthatja be minden idejét
- nem találnak minden áron feladatokat ha kell, ha nem
- nem kell elszámolni a munkaidővel
- nem kell egy lap tematikájához sem igazodni
- több idő a szabad alkotásra
Hátrányok:
- több főnöke van az embernek, mint más
- mindig dolgozni kell, amikor csak munka van
(a fotózásban ez egyébként is így van) - nincs előre tervezhető bevétel
- a beérkező megbízások függvénye, hogy van-e munka
- a számlákat ki kell valamiből fizetni
- üzleti életet kell élni, és a pénzt hajszolni
- futhat az ember a saját pénze után, ha nem akarnak időben fizetni
- küzdhet az ember a szerzői jogainak védelméért
- a privát üzlet nem hagy időt a szabad alkotásra
Összességében nem annyira rossz a helyzet, de egy stabil főállással nagyobb az ember létbiztonsága. Arról nem is beszélve, hogy stabil egzisztenciával, és biztosan tervezhető bevétellel jobban tud az ember időt hagyni a saját projektekre, személyes témákra, szabad alkotásra. Minden esetre nem új szerepkör számomra a szabadúszás, csak egyébként se rajongtam érte, és most a válság mégjobban megnehezíti az amúgy sem túl egyszerű helyzetet. Minden esetre pozitív vagyok, úgy még nem volt, hogy ne lett volna valahogyan. Egyedül csak az aggaszt, hogy állítólag a rendőrök a vizihullát hívják szabadúszónak. Nehogy fuldoklás legyen ebből…
